news

Készül az új X-Marks The Pedwalk album










Sevren Ni-Arb
sem tétlenkedik az új esztendőben; a nagy visszatérő "Inner Zone Journey" után új lemezzel jelentkezik idén az X MARKS THE PEDWALK! A twitter bejegyzés, és a kiadók oldalán megjelent infók szerint az új album a "The Sun, The Cold, and My Underwater Fear" címet kapja. (machinemusic.hu)

Douglas McCarthy szóló album

 

 

 

 

Egy fantasztikus hírrel indul a 2012-es év a Douglas McCarthy hangját kedvelő EBM és szinti-pop rajongók számára, ugyanis a nálunk is nagy sikernek örvendő Nitzer Ebb, valamint a FixmerMcCarthy projekt karizmatikus frontembere idén megjelenteti első szólóalbumát, Life Is Sucking Out The Life Of Me címen.


Itt az új AND ONE korong!









Január 13
-án jelenik meg az electronic body pop koronázatlan királyának aktuális kiadványa "Back Home" címmel. Az AND ONE ezzel az új, 7 számos maxival készíti elő a terepet a májusban megjelenő "S.T.O.P" névre keresztelt stúdiólemeznek.
Talán ez utóbbi lesz az első AND ONE kiadvány ahol Steve Naghavi, Joke Jay és Rick Schah mellett negyedikként már Nico Wieditz is hivatalosan a csapat tagja ...

Clan Of Xymox - Darkest Hour Megjelenés Májusban!


Ronny Moorings érzéki dallamokban,misztikus hangzásban és megigéző ritmusokban kiélt szenvedélye erőtejesebb, mint valaha.  Melankólia, energia és elhatározottság jellemzi az új albumot, ami a "Darkest Hour"
címet viseli és olyan számok kaptak rajta helyet, melyek mint a "My Reality" vagy a hipnotikus hatású club sláger "Delete" egytől egyig megállják majd a helyüket a táncparketten.
Azon túl pedig lebilincselő élményt nyújtanak majd az első osztályú Gothic Himnuszok is, mint a "Dream Of Fools" vagy a lélegzetelállító "Wake Up My Darling".
A lemez meg van koronázva, - ahogy megszokhattuk, Ronny eltéveszthetetlen hangjával, ami ezúttal is szükséges sötét szenvedéllyel járja át a Dark Wave elégiákat.
Lenyűgöző 30 év telt el a CLAN OF XYMOX megalapítása óta - egy időszak, ami visszaköszön az új lemezen: 10 modern Dark Wave klasszikus áll készen arra,
hogy a zene sötét oldala magába fogadja.
A lemez május 20-án, Ronny Moorings születésnapján jelenik meg. A magyar közönség tehát az elsők között élheti át a „Darkest Hour" éjszakának való dinamikáját!


Új lemez a SKINNY PUPPY side projekttől


A legendás SKINNY PUPPY frontembere még 2001-ben elindította OHGR nevű saját projektjét, melyet Mark Walk-al közösen alkotott. Nivek Ogre (Kevin Ogilvie) neve már egybeforrt a sötét elektronikával, és ezt a szólóprojekt eddig kiadott 3 nagylemeze is hűen tükrözi. Részletek: machinemusic.hu

Új MIAB lemez










A "Revelations" január 20-án jelenik meg Európában a Dreamweb Music kiadásában, az Államokban pedig január 24-én a Metropolis Records-tól. A lemezt március 9-én egy újabb kiadvány követi "revelations club.mixes" címmel, mely egy 5 számos maxi lesz.

Célpont 100.3


Örömteli hír, hogy a szcéna zenéi immár az éterben is terjednek!
Műsor minden csütörtökön 22.00 - 23.00 óra között a LÁNCHÍD RÁDIÓN.

Die Krupps

Új mini-albummal jelentkezett a Die Krupps!

"Als wären wir für immer" címmel jelentette meg mini-albumát december 3-án
a német indusztriál-rock-legenda, a Die Krupps.
A - remixekkel együtt - 8-számos korong az együttes első új anyaga 1997 óta.
A lemezzel ismét új partok felé törnek, anélkül, hogy megtagadnák
a gyökereiket, vagy eltávolodnának egyedi hangzásviláguktól.
A rajongóknak nincs hát mitől tartaniuk, a 2010-es Die Krupps
még mindig 100%-ig Die Krupps!

Tracklista:

[01] Beyond
[02] The Chameleon Man
[03] Die Macht
[04] Dr. Mabuse
[05] Als wären wir für immer
[06] Beyond (Unheilig Remix)
[07] Chameleon Man (Vigilante Remix)
[08] Dr. Mabuse (Memphis Remix)

További infok az együttes saját honlapján:

www.diekrupps.de


Letölthető De/Vision szám


A rendkívül sikeres idei év zárásaként, megköszönve a támogatást a rajongóknak és a barátoknak, a DE/VISION ingyenesen letölthetővé tett egy eddig ki nem adott számot a www.depechemode.de oldalon. Az "Easy to love me" című új DE/VISION szám a zenekar saját kiadójánál a Popgefahr Records-nál készült, mely a legutolsó albumot a "Popgefahr"-t is jegyzi. Letöltéshez klikk ide ...
BELÉPÉS

Regisztráció

REGISZTRÁCIÓ
Belépés



























Mesh

A siker nem csak szexivé tesz és megszépít, de ennél sokkal többet ad. Ha sürgősen előlegre van szükségünk a lemezkiadáshoz  az ismertség miatt egyszerre nem okoz gondot egy pár bankjeggyel többet kérni a hitelezőktől, és a PR terminben nem kell többet az együttes három tagjának egy kétágyas szobában összezsúfolódni. Az angol Mesh trió időközben akkora előrelépést tett a sikerskálán, hogy a turnén mindegyik tag külön szobát kapott.  Ez nem csak azért jó, mert a billentyűs, Neil Taylor szörnyen horkol, de így Mark Hockings énekesnek nem kell többet sapkát vennie alváshoz, -amit kollegái hangos megjegyzései kísértek.

Luxus a Mesh-nek!

Következésképpen az angol Mesh trió tagjainak üdén kellene érkezniük az új Who watches over me című albumukkal kapcsolatos 8.30-as interjúra. Ez egyhónapi munka eredményével láthatóan elégedetten, és izgatottan megérkeztek az együttes tagjai, de kérdéseim megválaszolása után hamar világossá vált hogy a Mesh trió számára nem létezik szokásos interjúidőpont.

Bár a dalszövegekért az együttes frontembere, Mark a felelős így az ezekkel kapcsolatos kérdések megválaszolására csak ő illetékes, minden mást illetően zenésztársai, Rich Silverthorn és Neil Taylor az övével egyértékű felvilágosítást adhatnak, amely jogukat gyakorolják is. Mindenek előtt Neil nyíltan tréfálkozhat barátja, Márk említésre méltó hajkollekciójával. Teljesen olyan ez nála, mint J. K-nél a Jamiroquaiból: Minden nap egy másik sapka. Még mi sem-akik igen gyakran látjuk; sokszor hetekig velünk van-láttuk sapka nélkül.

Mark nem igazán érti az izgatottság okát, viszont kollegái csipkelődéseit egészen jól kezeli. A sapka az én névjegyem. -mondja higgadtan. Pár éve sapkában kezdtem pályafutásomat, és hű maradtam hozzá. Legalább az emberek azonnal felismernek, és ezáltal a Mesh-t is azonnal felismerik. Együttesünk felismerése valószínűleg a sapkám nélkül is menne, végülis a Mesh régen alakult és legutóbbi albuma: The Point at which it Falls apart megjelenése óta Európa popszintetizátorosainak krémjéhez tartozik.

Mivel az új album, Who watches over me? éppen  ott jelent meg, ahol a legutóbbi album megszűnt siker megjósolható volt. Ne számítsunk jelentős változásokra a zenei megformálást illetően, mert a koncepció a legnagyobb mértékben ugyanaz maradt, csak az album kivitelezése, és hangzása lett professzionálisabb. Az együttes hangos véleménynyilvánítása a Major-Sony üzlettel kapcsolatban természetesen nem volt hatás nélküli, és nagy lendületet adott az együttesnek a lemez előállításhoz.

„Sonyval történő együttműködés egészen más lehetőségeket nyújtott nekünk" -erősítette meg Neil is. 

„Nagyobb stúdió, több idő a lemez elkészítésére"- ezek a változások természetesen nagymértékben érzékelhetőek. Magától érthetődően a Mesh is,- mint minden olyan együttes, amely nagy lemezcéggel kötött szerződést- ragaszkodik a teljes önállóságához és az önellátásához.  Tekintettel az új album hangzására, nyugodtan hitelt adhatunk, ezeknek a szavaknak.

Ezek a zeneipar kereskedelmi struktúráit érintő tapasztalatok egyáltalán nem voltak egészen újak a Bristolból érkező fiatalok számára, mert a techno-producer Mark Oh-val történő együttműködés közben az üzleti élet másik oldalát már elsajátították a Single Waves- ben. Egy epizód, amiből a negatívumokat is láthatjuk: A kérdésre, miszerint számíthatunk-e a Mesh-től még egy hasonló projekt elkészítésére, a válasz egybehangzó volt: Inkább nem.

Mark kicsit jobban rávilágít a dologra: „ A Mark Oh-val  végzett  munka sok szempontból értékes tapasztalat volt nekünk. Bepillantást nyertünk, hogy egy profi hogy készíti el a lemezét. Minden, ami elképzelhető, beleértve nem utolsó sorban a pénzt is, rendelkezésére áll.

 Drága videó?  Nem probléma. Ez mind csábító, de ugyanakkor felületes. A mi zenénkben benne van a lélek és sok érzés is, mert ezek belülről jönnek, és valami mondanivalójuk van, és a lemezünk nem csak egy egyszerű, tetszés szerinti termék.

Mark Oh a lemezkiadókkal is intézkedett, máskülönben aligha kötöttünk volna  két emberrel  egy albumra szerződést jó előre. A sikerben szűkölködő időszak után a három angol úriember a német ranglisták 83 helyére került, ami mindenképpen jó eredménynek számít az együttesnek. Talán ezért tudnak harag nélkül átfogó pillantást vetni a múltra!?

Ettől fogva mindig egy dologra koncentráltunk-a híres művészekkel történő együttműködésre-mindegy milyen zenei berekből jöttek-mert ezzel szemben az ember mindig szkeptikus.  Tehát a közönség nem fog Mesh -Maxi remix-szel találkozni, mert az a szokásos gyanús szinti-jelenetekből készülne. Az új albumon, a „Leave you Nothing-on" sincs ez másképp. „Többnyire annyira tetszenek a dalaink, hogy azonnal, önmagukban remix-szeljük őket." - mondja Mark nevetve. „Nekünk fontos, hogy a remix az eredeti verzió elemeit tartalmazza." -egészíti ki. Viszont sok remixnél nem ez a helyzet. Náluk gyakran az a cél, hogy egy klubsikert hozzanak létre a számból, amire táncolni lehet. Ugyan céljuk megvalósítása sikerül is nekik, mi, ha nem találjuk meg valódi énünket a saját mixünkben, számunkra az értéktelenné válik

Így a Leave you Nothing után a Mesh teljesen ismeretlen klippet hagyott a polcon. Az egyik az angol Snare-rel készült, a másik pedig egy finn úriemberrel, Jörgen Meyjer-rel. „Ez a két fazon búcsúzáskor megkérdezte tőlünk, hogy készíthetnek-e remixet nekünk, mert a zenénk rajongói lettek. -mesélte Rich. Nekünk természetesen kitűnő kiindulási alap volt, hogy megérinti őket a zenénk, és hogy dallamainkat egy életre megőrzik.  És ráadásul így a kételkedők is felül fogják vizsgálni a "Leave you Nothing" maxi-változatát!

Most már tudjuk hogy az érzés a Mesh zenéjének egyik oszlopa, de vajon van-e másik oszlop is? Rövid hallgatás.... „ A barátság. -vágta rá ösztönösen Neil. A másik két tag helyeselt.

„Jó viszony nélkül az együtt zenélés és a Mesh együttes létezése lehetetlen volna"- állítja Mark. „Időközben semmit sem változott, hogy az időnket- üzleti okokból- együtt töltjük, de az alapot erre mindig hosszantartó barátságunk adja."

Rich még azt is hozzáteszi, hogy „az együtt zenélés egyáltalán nem működhetne egymás kölcsönös megbecsülése és tisztelete nélkül." Vegyük például azt a helyzetet, amikor egy zenekar hetekig együtt van egy turnén, és egy szűk szobán kell osztozniuk. Milyen lenne az, amikor a velük szemben fekvőt ki nem állhatják? Igenis, léteznek erre is példák. Együttesek, amely pusztán üzleti érdekből dolgoznak együtt, a zenekar és a márka miatt, melyet képviselnek, és amelyet egy életen át fenntartanak, hogy lehetőleg sok pénzt keressenek vele. (Neveket ezen a helyen nem említünk, mert a szerkesztőnek nincs kedve ahhoz, hogy jó üzleti érzékkel rendelkező menedzserek cáfolat megjelentetésére kényszerítsék a következő számban.)

Mark minden esetre kategorikusan kizárja ezt a csupán fenntartó állapotot a Mesh életéből. „Manapság egy új dal szerzése közben odajön hozzám a másik két tag és odaadja az új demóját, automatikusan rávágjuk. hogy rossz, csak mert nem akarjuk elismerni és megdicsérni a munkáját."

A Mesh számára mindenképpen segítséget jelentett, hogy a megalakulás napjától, 1992-től voltak baráti együtteseik. Másképp az együttes nehezen vészelte volna át a kezdeti éveket, és aligha lett volna készen rá, hogy szüntelen fellépésekkel, saját spórolt pénzből az együttest életben tartsa. Ezek manapság kifizetődnek. Mert ezeknek a nehéz éveknek a gyümölcsét aratjuk le. A három angliai úriember tavaly január óta irigylésre méltó helyzetben van, mert főállású zenészek, ami azt is jelenti, hogy időközben elérik a céljaikat.

Ez egy kísérlet- állapítja meg Rich,- aki nemrég még elektronikus zenét játszott. Mi mindig visszatérhetünk, - amit nem feltétlenül úgy hívnak- de mi ezen vagyunk. A Sony-val kötött üzlet miatt természetesen nyugodtabban alhatunk. Tudjuk, hogy „Who watches over me"? című albumunkat reklámozzák, és  hogy az mindenhol kapható lesz."

Mark helyesel:" Ennek ellenére azt mondanám, hogy összességében az album máris jó irányba halad.  A dalok - mint például a „Friends like These" bíztató hangvétele- egyszerűen felülmúlhatatlan.". Aki a dalok szövegét tudja, vagy érti, úgyis gond nélkül megkülönbözteti a szomorú és az optimista dalokat.

Végül is minden Mesh dalnak van egy alapmelankóliája. Egy trükk ahhoz, hogy a sóvárgó női szíveket megnyerjük magunknak?

„ A zenénket több nő hallgatja, mint férfi"- mondja Neil hozzátéve, hogy ez a gondolatok apjának kívánsága. Komolyra fordítva a szót: Koncerteinken a férfiak elég kis számban vannak jelen. Lehet, hogy a férfiaknak több problémájuk van az érzelmekkel, mindegy hogy azokat nekik kell kimutatni, vagy más érzelmeit értelmezni." Ez nem lehetne alap arra, hogy a Mesh-nek különösen a gotik irányzatban ennyi rajongója van?

Abszolút!- válaszolja Neil magabiztosan. Már magunkat is sokszor megkérdeztük, hogy zenénk miért éppen a gotik és a dark kedvelőinek körében talált befogadásra, végülis mi elkülönítjük magunkat, ezen irányzatok zenekaraitól. De valaminek mégis kell lennie, amiért ezek az emberek eljönnek a koncertjeinkre."

Véleményem szerint a gotok magukba fordulóak, de a dalaink segítségével újra rátalálnak gondolataikra, érzéseikre- mondja Mark kétségek nélkül. „Nem hiába hívnak minket újra és újra gothic fesztiválokra, valamikor még főzenekarnak is.  Akkor mi magunk is nyitottak vagyunk a különböző stílusokra, de semmiféle stílusbeli kereszteződés nincs."

Ahogy kiegyensúlyozott és laza Mark, Neil és Rich a beszélgetés alatt, ugyanúgy ez hallatszik új albumukon. A „Who watches over me?" úgy jelenik meg, mint egy öntvény, és ezért azt a benyomást kelti, hogy itt mindenki pontosan tudja mit csinál. „Egy albumot úgy felvenni, mint ahogy egy filmet forgatunk. -meséli Neil." Muszáj arra figyelni, hogy minden egybevágjon, és a megfelelő sorrendben legyen. Pontosan ezt kíséreltük meg a Who watches over me című albumunknál."

A kísérlet sikerült. Ezért a hangszerek is felelősek, amit kíséretként használtak néhány dalnál. Mérsékelt hangvételű daloknál - amilyen például a „Little Missile" és a „What does it cost you?"- a hallgatónak egy pillanatnyi nyugalomra van szüksége, mielőtt, elkezd egy másik dalt hallgatni." -állítja Mark. „Ezzel az átmenettel dolgozunk az albumainkon az első album óta, és ez bizonyított. Ahogy egyébként a Bristoliak közös munkamódja szokott. Nem csak abban egyezik meg a bristoli zenészek munkastílusa, hogy először stílust találnak maguknak, és utána tökéletesítik azt, de a játékuk is folyamatosan fejlődik.

Például a Mesh kezében ugyanaz a grafikai eljárás van, amit a könyvben elő van írva, és a fényképeket is ők maguk készítik. Csak ekkor lehetnek biztosak benne, hogy a lemezük tökéletes. Nem véletlenül ékeskedik egy őrtorony a „Who watches over me?" borítóján. „Ezt az épületet egy éppen közlekedő buszból pillantottam meg, és fotóztam le, amikor Seattle-ben voltam. -emlékezik vissza a főgrafikus Neil." A torony azon a terepen áll, amelyre a Boing a repülőit építette. Ez egy hatalmas terület, ahol sok épület üresen áll, ahogy ez a torony is. Ekkor még természetesen nem tudtam, hogy ennek az épületnek egyszer még hasznát veszem. Szerencsés vagyok, hogy akkor lefotóztam.

Ugyanígy a rajongók. Bele sem gondolva, hogy mi lett volna, ha az emberek a „Who watches over me? „lemezt csak azért nyitották volna ki, mert nem volt hozzáillő borító.....

Marc Urban